A Hotel Transylvaniának úgy indultam, hogy: "Remek, újabb Drakula-parodizáció..." De, nem ez lett belőle, legalábbis számomra nem :)
Kezdjük mindjárt Drakula grófunk pici lányával, Marvissel, aki 118 éve csakis arra vár, hogy kirepülhessen a családi fészekből. Apuci megígérte neki, csakhogy apuci közbeszól. Aztán a lángoló zombi-sereg mellett nem csak a szörnyek térnek vissza a Hotelbe, hanem egy ember is. Jonathan, a talán túl hülye gyerek típus, aki mindenhol járt már. Tulajdonképpen egészen jól összebarátkozik a többi szörnnyel, mint pl. Frank's Steinnel, vagy a múmiákkal, vagy a Vérfarkasokkal. És persze Marvissal is, akivel megtörténik az a bizonyos "Ding", ami csak egyszer van abban a bizonyos szörny-életben.
Humor szempontjából nekem egészen betalál a kontaklencsés dolog, (és, ha igaz, nekem sem kell a vámpírok "feledtetés" műveletébe szenvednem). Az is bejött, hogy a Twilightot is behozták, és valamilyen csoda folytán, megértem, ha parodizációnak taerja Draki a vámpírokra nézve :D. Ami nálam teljesen beütött (azt sem tudtam, hogy sírjak-e vagy netalán tán nevessek), azok a kilincsszerű beszélő mocsin ggolyók voltak. Valahogy az nagyon betalált. Az is tetszett, hogy a szörnyek nem magázódnak, hanem csak simán XXI. szászadian dumcsiznak egymással. Ennyit róla, mindenkinek ajánlott, aki Drakula illetve Anti-Draki fan, valamint a többféle szörnyrajongóknak, és az a csipet Twilight nagyon odaillő, kötelező a Twilight fanoknak is ;'D A lovagok is nagyon jók voltak, meg persze a Láthatalan emberke.
|